Hallgatókról
Először is: mindenki meg van arról győződve, hogy az ország legjobb középiskolájából jött!
Mindenki alapjában véve jó, a többség jeles tanuló.
Igaz, mint kiderült, a többség csak matekból jó és a többi jegyét a matektudás húzta fel.
Emelt érettségije kb. a társaság 40%-nak van, de az ahhoz szükséges tudás (magyarul: az emelt tételsor lexikális és feladatokon keresztüli ismerete) a hallgatók 75%-nak megvan. Az oktatók talán mást mondanának, de a közös tanulásokon derült ki, hogy alapjában mindenki profi a középiskolás emelt anyagból.
Aki okosabb, az nem dicsekedik ezzel. Vannak olyanok, akik igen, de ez csak az első ZH-ig tart... Ott kiderül, hogy a középiskolás anyag oda-vissza ismerete semmire nem elég. Első pillanattól kezdve el kell kezdeni sokkal alaposabban tanulni, mint gimiben!
Aki nagyon szuper volt a gimiben, itt nem tud érvényesülni annyira. Aki viszont megszokta, hogy halálra tanulja magát a jobb jegyért, az magával hozza az utolsó vérig való tanulás szokását, na azoknak sikerült jobban a tanulás.
Más TTK-s szakokra került egykori osztálytársaimnak alapvető volt az angollal való munka, nekünk itt nem volt annyira lényeges, soha nem került bevetésre az angoltudásom.
Mivel akkora nagy az ugrás a középiskolai matek és az egyetemi között, halál mindegy, hogy hányas voltál. Több csoportunkban lévő korábbi 3-as matekos és az ötös emelt %-os eredménye között 10% volt a különbség!!!
Úgyhogy ne tarts attól, hogy valaki nagyképű lesz, hogy ő milyen nagy ász. Az első ZH-k után már mindenki nyuszi, nem dicsekszik a tudásával. Eredmények ismertetése után nagyon sokan sírtak, többen mondták, hogy nem akarnak itt végezni, hiszen esélyt sem éreznek arra, hogy itt valamit is megtanuljanak (ahogy máshol írtam, a gyakorlat és az előadás nem készít fel, általában az oktatók nem tudnak segíteni abban, hogy megértsd az anyagot).
Összehasonlításnak egy példa: gimis padtársam egy ELTE-hez képest alábecsült egyetemre került. Nem volt annyira jó, általában 3-as matekdogái lettek, érettségin közép 71%-ot ért el. Most olyan nagy ász analízisből, hogy nem tudom miket csinál. Én meg az alapjait sem értem, vagy éppen kapisgálom. Ő az egyetemen tanulta meg! A gyakorlatokon olyan szájbarágósan magyarázták el neki, hogy a kedvenc tantárgya lett, nekem meg a rémálom. Éppen csak reménykedhetem a kettesben, nem pedig abban, hogy amikor ráérek majd olyan könyveket olvasok, csak úgy!
Az ELTE-n is vannak azok a tipikusan nehezen elviselhető diákok, akik szeretik az ELTE-t, mint intézményt, akik rajonganak a tanárokért és semmi kritikát nem lehet mondani a jelenlétükben. Az ő szemükben te vagy a lusta, a hanyag. Kevés ilyen van, ha nem akarod kiborítani magad, ne érintkezz velük és nem lesz gond. A többség normális és meglepődtem azon, hogy mennyire. Jobban ki lehet jönni velük, mint nálunk a 17 fős gimnáziumi osztályban. Sokat ülünk le közösen tanulni, bár ritka, ha abból tanulás lesz a végén… de ez jó!
Aki megközelíthetetlennek és zárkózottnak látszódott, arról is kiderült, hogy jó fej, csak maximum ő is kiborult ugyanazokon, amiken én, ezért magába roskadt.
Szóval a tudásszint azonos, a kiugróak nagyon ritkák.
Jó tanács: arra készülj, hogy nincs olyan, hogy valakinek sehova nincs esélye felvételizni, ezért matekra menekül! Aki matekra jön, abban van szimpátia a matek felé, tehát gyengének számító matekossal nem fogsz találkozni.
Olyannal, aki itt gyengének számít, hát elég sokkal. A többség ilyen. Amúgy én is, amit soha nem gondoltam volna. Meg a többiek sem, akik itt gyengének minősülnek.